Életút
Mint sok motorosnak, Lorisnak is szenvedélye a motorozás fiatal kora óta. Négyévesen, már igazi motoros és finomító tehetséget mutat, a beállítás művészének tartják. Mindazonáltal, a pálya érdekli igazán, és 1987-ben egy Honda NS125-tel versenyzett és lett hatodik az olasz Sport Production-ben.
Bemutatkozása utáni évben kilencedik lett az olasz 125 cm³-es bajnokság Manciniben rendezett futamán 1989-ben, és biztató tehetségnek tartották. Hondával indult a 125 cm³-es Európa-bajnokságon. A debütálási évében négy futamot nyert. A fiatal kor ellenére a családdal kötött megállapodásban döntött, hogy motorok világában csinál karriert.
1990-ben kezdett versenyezni a professzionális motorkerékpár világában. A 125 cm³-es osztályban hihetetlenül ment a Honda Team Pileri RS125R motorán, világbajnoki címet szerzett, miközben három győzelmet aratott (Nagy-Britannia, Magyarország és Ausztrália), 182 ponttal végzett a szezonban. Ő volt minden idő legfiatalabb pilótája, aki világbajnoki címet nyert, és még mindig tartja a rekordot.
A következő évben ugyanezzel a csapattal még tisztábban nyert: 5 Grand Prix (Ausztrália, Európa, Franciaország, Nagy-Britannia és Malajzia), 5 pole-pozíció és 200 pont a vb-n, a ranglista másodika, Fausto Gresini 181 ponttal állt mögötte. 18 évesen Capirossi már két világbajnoki címmel büszkélkedhetett.
A 250 cm³-es cím és a korai 500cm³-es évek
1992-ben felköltözött a 250 cm³-es osztályba a Hondával. Az eredmények abban az évben nem voltak túl jók, és Capirossinak el kellett fogadnia a 27 pontot és a tizenkettedik pozíciót. A következő évben már a bajnoki címért volt versenyben: három futamon nyert, de 4 ponttal (197–193)elvesztette a bajnoki címet Harada Tecuja mögött, egy helytelen választás miatt. Ezzel második lett a bajnokságban. 1994-ben nyert négy versenyt, de nem tehetett semmit az ellen az elsöprő erő ellen, amit Max Biaggi képviselt a kategóriában. Ráadásul néhány versennyel az év vége előtt, amikor nyugodtnak látszott a szezon a bajnoki címért való küzdelemben, egy komoly esés következtében, csuklótörést szenvedett, ezért a harmadik helyen fejezte be az évet.
1995-ben csatlakozott a királykategóriához egy Honda NSR 500-zal. Abban az évben elért egy dobogós pozíciót Barcelonában, de más jelentős eredménye nem volt, így a végén hatodik lett. Ezért úgy döntött, hogy a Yamahához igazol, és a Rainey-Yamaha csapattal megnyerte az első versenyét az 500-ban (Ausztráliában 1996-ban). De a címért nem tudott versenyben lenni, és inkább visszatért a 250-be.
Egy Aprilia RS250 nyergében 1997-ben hatodik lett, de a következő évben elnyerte a címet (Spanyolországban és Nagy-Britanniaban kivívott győzelmek), a bajnokságban legyőzte a fiatal olasz csapattársat, Valentino Rossit, és az ígéretesen motorozó Harada Tecuját, az egyetlent, aki még mindig képes lehetett volna arra, hogy behozza őt a pontok tekintetében; de a vb utolsó köre volt a döntő, Argentína. Loris határozott volt, Harada viszont lassú. Capirossi világbajnok lett, miután a pilóta sportszerűtlen viselkedéssel vádolta a japánt. Harada tagadta a sportszerűtlenséget, szerinte Capirossi azért esett, hogy így nyerje meg a világbajnoki címet. Ugyanazzal a váddal az Aprilia hirtelen félbebontotta a szerződést, ami a következő évre vonatkozott. A noaleiek (Aprilia) ügye bonyolult volt, de mindent megoldottak egy törvényes kérdéssel, aminek a végén az olasz vezetők kijelentették: Capirossi ártatlan és nem bontottak vele szerződést, és megerősítette a végeredményt, ami alapján az olasz lett a világbajnok.
Ám Capirossi ebből már nem kért, és átigazolt Hondához, ahol egy RS250RW-t vezethetett az Elf Axo Honda csapatnál Fausto Gresinivel, 1999-ben. 1999-ben a cím a 250 pontos, apriliás Valentino Rossié lett, míg Capirossi három győzelemmel harmadik lett (Malajzia, Hollandia és San Marino) 209 ponttal.
Ismét az 500cm³ és a MotoGP
2000-ben a Honda Pons csapattal visszatért az 500-ba, ez alkalommal véglegesen. Abban az évben megnyerte az olasz futamot, ami alatt Biaggi és Rossi is bukott. Ebben az évben a 7. helyen végzett. 2001-ben győzelem nélkül fejezte be a szezont, de a végsőkig harcolt a vb-címért, ám csak harmadik lett Rossi és Biaggi mögött. Az év alatt ötször a második és négyszer a harmadik helyen végzett.
A MotoGP eljövetelével és az új négyütemű motorokkal válságba került, mert a csapata nem tudott új típusú motort biztosítani, mert egy a megmaradó kétütemű motorral állította csatasorba. Ez magyarázza azt a katasztrofális 2002-es évet, amelyben Capirossi csak nyolcadik lett a vb-n. Ez mindenképp rossz eredmény, amit csak részben csillapíthatott az, hogy a ő volt az egyetlen pilóta az öreg 500 cm³-es motor nyergében, aki bizonyította rátermettségét az új 1000 cm³-esek ellen.
2003-ban otthagyta a Hondát, hogy a harmadik idényét kezdő olasz Ducati nyergébe ülhessen és debütálhasson Japánban. Több dobogós helyezéstt szerzett, de az olasz motorral csak Barcelonában győzött, ahol ő volt az első olasz versenyző, aki 1976 óta nyert. A szezont negyedik helyen zárta, gyorsasági rekorddal. 2006-ban
A 2003-as és a 2004-es év a Ducatinál nagyon nehéz esztendő volt, és a Ducati elismerte, hogy a tapasztalatlanság miatt több hibát követett el a csapat. Győzelem nem volt, és a pilótának el kellett fogadni a csalódást keltő kilencedik helyet. Úgy tűnt, hogy 2005-ben kezdődik Bridgestone és a Ducati nagy éve, de a szezon közben kifáradt a csapat, ami miatt igen kiábrándult lett. Mindazonáltal ez egy közepes év volt, de a Bridgestone fejlődése hozott Lorisnak két fontos pódiumot (Csehország, Olaszország), majd megnyerte Japán és Malajzia versenyét. Egy Ausztráliában elszenvedett komoly baleset megakadályozza, hogy a végső hatodik helynél előrébb végezzen. 2007-ben, Kínában
2006-ban nagy ambíciókkal vágott neki a szezonnak, és győzött az év első futamán Jerezben (Spanyolország), miközben teljesen uralta az egész versenyhétvégét. A katari versenyen harmadik lett. A barcelonai futam rajtjánál súlyos balesetet szenvedett, amihez Gibernaunak és Marco Melandrinak volt komoly köze. Több sérülést szerzett, és a következő futamon Assenben csak a 15. lett. Ennek az ellenére augusztus 20-án győzött Brnóban, látványosan versenyezett és uralta a versenyhétvégét. Japánban pole-pozíciót és győzelmet szerzett. A bajnokságot a harmadik helyen fejezte be Nicky Hayden és Valentino Rossi mögött, egy pont előnnyel Marco Melandri előtt. 
2007-ben Capirossi ötödik évét kezdte a Ducatival, miközben a motorkerékpárok lökettérfogatát a szabályok 800 cm³-re csökkentették. Amíg az új csapattársa, Casey Stoner jelentős teljesítményt nyújtott és győzelmeket szerzett, sőt meglepetésre megnyerte a világbajnokságot, addig Lorisnak több nehézsége is volt, és az eredmények is lassan jöttek: az év végére három dobogót és egy Japánban kivívott győzelmet tudott felmutatni. Az év végén Capirossi hetedik lett a ranglistán. Capirossi és Randy de Puniet 2008-ban
2007. augusztus 16-án, Brnóban Capirossi hivatalosan bejelentette távozását a Ducatitól. 2008-ban a Rizla-Suzuki csapathoz szerződött. A tesztek alatt fiatal társánál, az ausztrál Chris Vermeulennél majdnem mindig lassabb volt.
Loris 2008-ban szintén balesetet szenvedett, és az esés során kulcscsontját törte. Nem volt annyira a rivaldafényben, de a cseh GP-n a biztató harmadik helyet szerezte meg, és 118 ponttal zárta az évet, ami a tizedik helyre volt elegendő.
