2014. október 08., szerda 19:18

Lovas János a Motorversenyző

Megosztás
Lovas János a Motorversenyző

Lovas Jani: Nem csak a húszéveseké a világ

A képen Lovas János éppen a következő versenyére készül FOTÓ: MOLNÁR ÁDÁM

Ha valakire, hát Lovas Jánosra igencsak illik a kortalan jelző. Az alig 68 (!!) éves férfi aktív motorversenyző és  nem is akrmilyen , még mindig versenyszerűen asztaliteniszezik, és ahogy ő mondja, háttértáncosként sem utolsó /Rokizik erőből/. Legutóbb éppen a múlt vasárnap, a kecskeméti gokart pályán rendezett  bajnokságon lett második a robogó 70-es kategóriájában.

 

- Ha nem látom, el sem hiszem, hogy valaki alig 68 évesen így száguldozzon a robogóján, ráadásul a legtöbb hazai élversenyzőt maga mögé utasítva. Mi a titka?

- Világ életemben aktív sportoló voltam, engem a mozgás tart ezen a világon. 2000-ig pályamotoroztam és krosszoztam, majd áttértem a robogóra. Emellett pingpongozom versenyszerűen, igaz, már csak egy budapesti kerületi bajnokságban, illetve háttértáncosként a parketten sem esem kétségbe. Néha-néha már sok ez nekem, de ilyenkor mindig azt mondom magamnak, Jani, te kerested magadnak mindezt.

- Vasárnap az első futamban elesett, ám felpattant, és ment tovább. Ennyire szerencsés volt végig egész sportpályafutása alatt?

- Hát azt nem mondanám. Szinte mindenem össze volt már törve, nem is tudnám hirtelen megmondani, hányszor gipszeltek már be. A pályamotorozást 14 évvel ezelőtt azért hagytam abba, mert eltört a gerincem, ám robogózni azért még tudok. Volt úgy, hogy egy asztalitenisz-meccsen a nagy csata hevében eltörtem a kezem. Ám mivel egy hét múlva a csapat legfontosabb meccse következett, így három nap múlva levágtam a gipszet a kezemről, és a hétvégén már játszottam. Egyszer régen, a lengyelországi Poznanban a 125-ös kategóriában törött kulcscsonttal versenyeztem. Kilőttem a rajtnál, ám olyan fájdalmaim voltak, hogy a hatodik körben már csak második, majd a kilencedikben a harmadik helyre estem vissza, végül itt értem célba. A dobogóra fel sem álltam, elbújkáltam, mert a fájdalomtól egyszerűen sírnom kellett. De tény, manapság már elkerülnek a sérülések.

- Egészen megnyugtatott. Szinte félve kérdezem, miért kapta annak idején a Jéglovag becenevet...

- Mindössze azért, mert nyertem jégversenyeket is, és én voltam az egyetlen, akinek a jégen is ugyanúgy leért a kanyarokban a térde, mintha az aszfalton menne.

- Gyermekeire is átragadt ez a száguldási láz?

- Három gyermekem van, illetve csak volt, ugyanis a fiam már nincs közöttünk, és közülük a kisebbik lányom dragversenyzőként számos gyorsulási versenyen elindult, és már pedzegeti, hogy kipróbálná magát pályaversenyzőként. Annak idején, még a hatvanadik születésnapomon gokartoztunk egymással, és büszkén mondom, sikerült legyőznöm.

- Visszatérve a jelenbe: meddig akarja még csinálni?

- Ha anyagilag rendben lennék, talán még a bajnoki cím sem lenne elérhetetlen a számomra. Hatvanháromezer forint a nyugdíjam, abból kell megélnem, illetve versenyeznem. Olyan gumikkal megyek, amiket a srácok már levesznek, de nekem azok tökéletesek, ráadásul ingyen jutok hozzájuk. A gyorsaságom nem kopott meg, az talán most vasárnap is látszott. Nem ijednék meg a munkától sem, a fizetést legalább elmotorozhatnám.

- Akkor jövőre irány a bajnoki cím?

- Ha lesz szponzorom, megcsinálom. Mert nemcsak a nótában, hanem a pályán sem csak a húszéveseké a világ.

B. M. L

Megjelent: 950 alkalommal

 

 

 http://balunet.hu

  

 

 

 

 

 mamisuli.hu

 talmaring_logo