Spartacus versenyzői
A versenyzésben nagyon jó ellenfeleink voltak a Budapesti Honvéd és Zalka Máté Motorsport Klub államilag támogatott egyesületeinek színeiben sportolók, csakhogy ők az állam pénzén, a Spartacus meg a sajátjából versenyzett, már pedig akkor nem volt sok pénz. Dolgoztunk segédmunkásként, technikusként, mérnökként, nagymama eltartottjaként, család megtűrtjeként, iparművészként (Pálfy Attila), sírásóként (Tóth István), mozifilmhordóként (Neuser Lajos) stb. Az 50-150 fős létszámon belül rövidesen 15-25-re emelkedett a hivatásos gyorsasági versenyzők létszáma. A magyar bajnokságban kategóriának megfelelően egyik dobogóról a másikra álltunk. Ez arculcsapásként érintette az akkori nagy egyesületeket. A Hella versenyeken már csak azért is részt vettünk, mert Csanádi Róbert túlélte kórházi kezelését (súlyos baleset miatt került kórházba) és a résztvevő versenyzőket egyébként is eltiltás fenyegette. A rémület újra senki arcán nem ült ki. Ez már a múltunk és a generációink emléke marad.
Most pedig azoknak a versenyzőknek a listája következik, akiket az általam vezetett és szervezett Spartacus Motorsport Klub adott az országnak:
Magda Sándor: Szeretett, kedvelt, megfontolt vállalkozó, akire az egész Spartacus büszke, az egyik legrégibb alapító tagversenyző, a hűség, a bátorság megtestesítője. Fia, Magda Attila a gyorsasági motorsport nemzetközi szupertehetségű alakja, mely érdemtelenül a hazai motorsport és az ország gyengeségének áldozata. Másik fia, ifj. Magda Sándor bátyja, Attila árnyékában, ebben a rendkívüli nehéz helyzetben bizonyította be, hogy nyugodtságával ugyanazt tudja, mint bátyja. (Mindkettőt elvinném a világ legjobbjai közé, mert ez velem bármikor előfordulhat.)
Rizmayer József (Rizi): A Spartacus első hivatásos licences gyorsasági motorversenyzője az alapító Neuser Lajos mellett. A legendás Rizmayer Gábor édesapja. Tudva levő, hogy Gáborunk sikeres EB- VB szerepléseiről ismert, tehát a mi magyar gyorsasági motorsportunk egyik büszkesége. Azt azonban meg kell jegyeznem, hogy a közös fiatalkori barátságunk, szövetségünk ellenére, rendkívüli tehetsége mellett ő volt az első, aki megcsalva minket elsőként hagyta el a Spartacust.
Talmácsi István: Lényegesen egyszerűbb, kifejezetten szimpatikus, a mostani állapotokhoz nem hasonlítható megjelenésű srác volt. Hamis orvosi igazolás ellenére azonnal a Spartacus motorversenyzője lett. Személyes barátságom helyzete révén minden nemzetközi versenyemen ott volt, és a családja összeforrt az enyémmel. A sors játékaként ifj. Neuser Lajos a most már világbajnokként ismert Talmácsi Gáborral egy időben született meg, majd 5 év múlva Neuser Zsolt Talmácsi Gergővel született egyszerre. Az ünnepek a szilveszterek, az örömök közösen valósultak meg. Majd mikor a világban csapatvezetőként, technikusként meghatározott ember voltam, kötelességszerűen segítettem az általam is tehetségesnek, szeretett családtagnak ítélt Gabikát. Az öreg Talmácsi István megvalósította örömét, boldogságát, mi viszont akkor is boldogok lehetünk, ha kezét felemeli valamelyik és odaint nekünk.
Harmati Árpád: Kerekszemű, szőke fiú volt. Egy éjszaka folyamán volt katonatársaim hatására Dunaújvárosban a Vasmű előtti parkolóban végig kellett néznem a későbbi egyik legjobb hazai és nemzetközi motorversenyző bemutatóját. Ö is Spartacusos lett. Ennek ellenére hosszasan taglalják nagyobb egyesületeink szakemberei, hogy hogyan fedezték fel Harmati Árpit és milyen érdemeket tudhatnak magukénak. Semmit nem ér az egész Spartacusos múlt? Nálunk aludt, a gyermekeimmel evett, majd elment a dicsőség felé.
Gál Nándor: Igazi hűséges társ, aki szinte az utolsó pillanatig kitartott a csapatunk mellett. A kezeim között haldoklott Visegrádon és az ösztönszerű reakcióm révén, nem begyakorlott cselekvéseim folytán életben maradt. Én a főnöke voltam, ö a barátom, társam és a Spartacus egyik legstabilabb tagja volt. Ha ő meghalt volna, akkor én is meghaltam volna. Ma ö megtalálható az Újpest, Baros utcai motorcsónak szerelők profi világában. Rendkívül eredményes, jó kiállású igazi motorversenyző volt.
He was a true loyal man, who persevered with our team almost to the last minute. He almost died in Visegrád between my hands but thanks God he survived because for my reaction. I was his boss, he was my friend, my partner, and one of the most stable member of Spartacus. Today he can be found in the professional world of speedboat mechanics. He was an extremely successful, well-positioned true motorcyclist.
Pálfy Attila: Attila egy forradalmár volt, élhetne akár Kubában, lehetne akár Che Guevara is, de ezt csak mi gondoljuk, mert mindig az igazságot kereste, azért nem volt se a Honvéd se a Zalka, se Bregyóék társa. Becsületes diplomás iparművész volt, nagyon szerettük, mert kitöltötte az életünket, bajnokságot nyert. Később a Harmati Team megjelenésében a Harmati design megtestesítője.
Nágel Miklós: A Spartacus nagy reménysége rögtön a magyar bajnokság negyedik helyezettjeként Iratkozott be a kommunizmus kíméletlen sportvilágába. Jó állású fiatal, a Spartacus feltétlen Híve, elcsábíthatatlan, hűséges versenyzője. 1975-ben Neuser Lajos társával a hatórás gyorsasági verseny győztese lett. Majd a magánélet kíméletlen megjelenése elvitte és az akkori világban végleg elsodródott.
Gratzag István: Ö volt az a nem tudni miért nem könnyen legyőzhető ellenfél, akit mindig elsőnek küldtünk a Honvéd, Zalka és a balassagyarmatiak ellen a kierőszakolt közös edzéseink alkalmával. Menő igazán sose lett, azzal együtt erős, ügyes, agresszív volt, sajnos azonban finanszírozási problémái voltak. Nagyon szerettük, hozzánk tartozott, kiálltunk érte. Ö volt az a versenyző, akivel ijesztgettük a rivális klubokat, mert ha őt tudták bántani, akkor jöttünk mi, a nagy ágyúk (Rizi, Gál, Tóth, Nágel, Perlusz, Neuser stb) Ő intézte egyesüleünk ügyeit és a hatórás versenyek szervezését.
He was that person, we didn’t know why it was not easy to defeat him, who was always the first against a Honvéd, Zalka and a Balassagyarmatian during our joint training sessions. He was really cool, strong, but unfortunately he had funding problems. We loved him very much, he belonged to us, we stood up for him. He was the racer with no fear with whom we scared rival clubs, because if they knew him hurt, we came, a big cannon (Rizi, Gál, Tóth, Nágel, Perlusz, Neuser, etc.) He took care of the affairs of our association and the organization of the six-hour competitions.
Sinkó György: Egy gombszemű, holdvilágképű, rémültarcú, hirtelenszőke kiskölyök közölte velem, hogy motorversenyző szeretne lenni. Nem voltam boldog, mert már mindenki nálam kereste a megoldást. Megöleltem-na gyerünk-és az édesanyja által aláírt szülői engedély alapján motorversenyzőt csináltam belőle. Nehezen végigjárt, göröngyös út végén jött el a siker, mely rendkívül hosszúnak bizonyult. Napjainkban Sinkó Gyuri nemzetközi szintű csapatában, melyben hazai és külföldi versenyzők egyaránt szerepelnek, az európai gyorsasági motorsport meghatározó személyisége Ágoston István szerelői segédletével. Szinte csak nagyon kevesen tudják, hogy mindketten vastagon a Spartacus Motorsport klub versenyzői, büszkeségei voltak.
A button-eyed, terrified-faced, blond kid told me he wanted to be a motorcyclist. I wasn’t happy because everyone was already looking for a solution at me. I hugged him and I told -come on — and I made a motorcyclist out of him. At the end of a difficulty, success came, which proved to be extremely long. Nowadays, he is in a international team, and he is racing domestic and foreign competitions, with dominant figure in European motorsport is the assistant of István Ágoston. Almost a few people know that they were both thick Spartacus Motorsport club riders, prides.
De, ki ez az Ágoston István?
Ágoston Iván: Ez az ember hazánk egyik legtehetségesebb akkori motorversenyzője volt. Oktatás nélküli stílusa magától született. Jelenleg Sinkó György csapatában EB győzelmet tulajdoníthat magának, mint versenymotor szerelő!
Böröczky József (Pepi): Nem tudtuk, hogy ki ő, egyszerűen csak odajött, hozott egy motort, nem akarta, hogy szeressük, nem törődött vele, mit gondolunk róla. Azt mondta magáról: humorista vagyok. Nem volt kedvünk nevetni, nem érdekelt minket, hogy miért jött oda, csak ő tudhatta, hogy neki mi a fontos. A mi világunk más volt. Pepi akkor sokkal normálisabb, rendesebb szerényebb fiú volt és nem gondoltuk volna, hogy a nemzetközi médiában ilyen híres lesz. Jó volt vele beszélgetni. Mi csövesek voltunk, ő jólöltözött, kérdeztük tőle: miért vagy itt? Hát csak dadogott. Aztán ha nem jött, kérdeztük hol van? Aztán egyszer csak Qatarban 2008-ban azt kérdezték, hol a Pepi? Csak annyit tudtam válaszolni, kapcsoljátok be az Eurosportot, valahol ott lesz. Saját 50 kcm-es motorjával, becsülettel végig versenyzett, tagságát a Spartacusban igazán sosem erőltette.
Tóth István „Gátas”: Egyesületünk legeredményesebb, többszörös magyar és Hella bajnok versenyzője, aki rendkívül egyszerű, hihetetlen fizikai tulajdonságokkal rendelkező ember volt. Kíméletlenül szorította le az akkori nagyszájú ellenfeleit, akik a nagyobb egyesületek versenyzőiként jóval előnyösebb helyzetben voltak, teleordítva az ország motorsportját. Rendkívüli, minden érzés nélküli keménységét, melyet későbbi nemzetközi szereplésein is mutatott,, az is alátámasztotta, hogy privát foglalkozása szakképzett sírásó-exhumáló volt. Később a Zalka klub tagjaként speciál versenymotort teljesen méltánytalanul sosem kapott. Így ő az állam pénzén sosem motorozhatott.
Perlus János: Egy fantasztikus intelligens, szeretetre méltó különleges ember, igazi motorversenyző volt. A balassagyarmati motorsport klub összeomlása után örökölte a Spartacus. Vezető beosztású, jó magánéleti szakemberként megengedhette magának, hogy egyesületünk büszkeségeként versenymotorjaival az akkori magyar élsportban kizárólag a legjobb helyeken szerepeljen. Megkülönböztetett módon mindenkinél jobban szerettük, segítettük, mert trükk nélküli, becsületes hűséges tagja volt A csapatnak.
Neuser Lajos
Az energia, amely rendelkezésemre állt, így visszaemlékezve abból eredt, hogy a sokéves intézeti neveltetésem (mivel szüleim nincsenek), katonaságom, kollégiumi részvétem, főiskoláim után belevágjak egy olyan egyesület megteremtésére, mely addig nem létezett és keresztültörjek mindazokon, akik ezt megpróbálták befolyásolni, gátolni, tönkretenni, akadályozni, tevékenységét leszűkíteni, majd szinte azonnal megjelenő eredményeit lenyomni. Mindemellett azért nagyon-nagyon akartam gyorsasági motorversenyző lenni. Versenyzésem sosem volt felhőtlen, az embereim elvárták és megkövetelték, hogy mindenkor és minden pillanatban mellettük álljak, védelmezzem őket és különböző anyagi helyzetük ellenére biztosítsam a minimális motorversenyzői lehetőséget számukra. Gyakoroltam az emberekkel való bánásmódot, a méltányosságot az igazságosságnak tűnő kompromisszumokat, a nem létező anyagi helyzet melletti apró örömök megteremtésének lehetőségét. És néhány versenyző, akik nagyon bátrak és merészek voltak: Földi Józsi, a hentes, versenyzésre alkalmatlan versenymotorok építője, a töretlenül hűséges klubtag, aki testi jellemzői-brutális fizikai erő, a nagy fej, túl vastag karok-miatt nem volt alkalmas motorsportra. Kiemelkedő egyéniség volt még Hegedűs István, Ruszinkó László, Albert Róbert, Huszai Attila, az Ertl testvérek, Robi és Erik, valamint” Manó” azaz Molnár Péter, aki jelenleg a Tűzoltóság szóvivője, az öreg Szélba Béla bácsi, Kovács Béla Balassagyarmatról, a későbbiekben megalakult Mátra motoros klub tagja, aki ma már polgármesterként tevékenykedik. Felsorolásom százas nagyságendű lehetne, de hiányos a hely szűke miatt. Legfeljebb majd egy másik könyvet írunk azokról, akik ott voltak velünk az egyesületben, akik közül sokan meghaltak, de akik egyszer csak megjelennek az életemben, és azt mondják, hogy Spartacus. Az ő tulajdonságaik és kitartásuk ma már nem divatos forma.
Mikor ezeket a sorokat írom, egy gyorsasági világbajnokságon ülök. Mit kéne tennem ezzel a múlttal megöregedve? Egy generációt neveltem, és ahhoz túl sok mindent csináltam, hogy nagyon szép álmaim legyenek. Nincsenek szép álmaim, mert a problémák ugyanazok, mint 30 évvel ezelőtt. De az álmom egy olyan VB-csapat, amely talán még sosem volt történelmünkben, és amely egyszer csak ott van a VB minden pontján.
Ez a fejezet nem arról szól, hogy számtalan nemzetközi csapatvezetői, vezetőszerelői munkásságom alatt szerzett tapasztalatom alapján elmondjam, kicsit a szívemből, hogy a VB a kíméletlenség, az igazságtalanság, az átverés, a becsapás, az üzleti világ harca és mégis csodálatos módon van benne egy magyar csapat, melynél most dolgozom: a Team Tóth. A Spartacusnak vége, aki dolgozott és vele volt, az szerette, aki benne volt, az ott élt és dicsőséges volt, aki nem jött oda, az megbánta és most nem tudjuk, hogy ezzel a sok menővel mit csináljunk. Például mit csinál egy öreg Talmácsi, hogy beszél a múltjáról, vajon lett volna-e világbajnokunk, ha akkor a Csanádi Robi azt mondja nekem: Lajos ugyan minek? Látod, mi van. De nem ezt mondta. Azt kérdezte, van hozzá bátorságod? Meg tudod csinálni? Ha igen, ha nem akkor is ide tartozol. Ezt akkor mondta nekem, amikor a Hella éves díjkiosztóján az akkori legkiválóbb motorversenyzők oklevelükkel, kupájukkal egymás mellett álltak. Mire emlékszik és vajon és ezt hogyan fogalmazza meg?
Mikor eltemettünk egy versenyzőt, nekem jutott az a feladat, hogy elbúcsúztassam az akkori szövetség nevében. Rendkívül energikus, kőkemény állású versenyző voltam, de egy temetés mindent felülbírált. A jól sikerült megfogalmazások, a beszédek csődöt mondtak, elsírtam magam és a közismerten kemény, brutális, verekedős magyar motorversenyző csődöt mondott. A gyászoló motorversenyzők a temetési szertartás után vagy egy más időpontban búcsúztak az éppen elhunyt motorversenyző kollegánktól. Ennek lelki támasza a kíméletlenségről, a nagy szájáról elhíresült Szabó Bregyó volt, aki teljesen váratlanul érző segítő, baráti és megbízható tudott lenni A helyzet az volt, hogy valamelyik miniszterünk megállapította már a 70-es években, hogy lakott területen belül nem rendezhetnek az országban gyorsasági motorversenyt. Nem így akartunk élni. Először illegális versenyek a tiltásokkal, aztán a kiharcolt engedélyek, majd versenyek rendezése a motoros postások akkori zsebpénzéből stb. ( ez is az országunk szégyene.) Mivel engedélyünk már volt, mindent kitaláltunk, ami hiányzott az életünkből. Hatórás gyorsasági verseny váltott vezetéssel. Egyórás gyorsasági verseny, váltott vezetéssel, kis kategóriában, hazai, majd a következő években környező nemzetközi szinten. A variációk végtelenek voltak Ezeken a versenyeken a ma már nem élő pályabírók, a versenysport vezető szakemberei vettek részt (itt ismerkedtünk meg a rendkívül jó modorú, akkor még rugalmas új vezetőnkkel, Bulcsú Rezsővel, gépátviteli műszaki szakemberekkel, valamint motorozással foglalkozó nem versenyszerű klubok aktivistáival, akiknek soha nem segített senki) és mindezek ingyen dolgoztak, mert úgy gondolták, hogy marhára igazunk van. Az ebből származó új generáció a mai napokban itt van közöttünk. Van világbajnokunk!
